A Magyar Gasztroenterológiai Társaság (MGT) történetének rövid bemutatása
A TÁRSASÁG TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE
A belgyógyászat egyetemességének széttöredezése hazánkban is a II. Világháború után indult meg. Korábban is voltak orvosok, akik a szakma egyik vagy másik területén szereztek nevet maguknak, de a gasztroenterológiának a belgyógyászaton belüli szakosodása – bár lassan és fokozatosan – csak ebben az időszakban jött létre.
Tudomásunk szerint, elsőnek az Egyesült Államokban alakult meg az American Gastroenterological Society 1897-ben; ez volt USA-ban az első „subspecialitás” társaság.
1913-ban alakult meg Európa első gasztroenterológiai társasága, a „Gesellschaft für Verdauungs- und Stoffwechselkrankheiten” Németországban. Első kongresszusukon 1919 áprilisában Hamburgban az egyik alapító, C.E.Ewald már foglalkozik ennek a disciplinának helyzetével mondván: „Nyilvánvalóan nem kivántuk a régi házat (a belgyógyászatot) elhagyni, inkább egy szárnyépületet kivántunk hozzátoldani…”
Hazánkban is megjelennek az emésztőszervek gyógyítására specializált orvosok, de társaság alakítására az 1950-es évek végéig nem került sor. A teljesség igénye nélkül említünk a két világháború közötti időkből néhány nevet, akik a hazai gasztroenterológia pionírjai voltak.
Rosenthal Jenőnek köszönhetjük az első gasztroenterológiai monográfiát („Az emésztőszervek betegségeinek kórisméje és gyógyítása”, Budapest 1938), amelynek áttekinthetőségét, közérthetőségét, de főleg kitünő dokumentációját báró Korányi Sándor méltatta a könyvhöz írt előszavában. Friedrich László a funkcionális gyomordiagnosztika, majd az endoszkópia úttörő klinikusa; az ő nevéhez fűződik az első gasztroszkópos monográfia. Szemző György kritikus szellemben írt közleményei, gasztroszkópos munkássága révén szerzett nevet magának. Végül a magyar gasztroenterológia atyjának tekinthető Hetényi Géza, akinek érdeklődése már a 30-40-es években – többek között – a gasztroenterológia felé fordult, bár kétségtelen, hogy iskolateremtő munkássága csak 1947 után bontakozott ki.
A magyar gasztroenterológia szervezeti élete 1945 után indult meg. Van ugyan adat arra, hogy az Egészségügyi Szakszervezet Belgyógyász Szakcsoportján belül gasztroenterológiai munkacsoport próbált Friedrich László vezetésével működni, az elkülönülésnek első hivatalos megnyilvánulása azonban az 1950-es évekre tehető, amikor az Egészségügyi Tudományos Tanács keretén belül az Egészségügyi Minisztérium gasztroenterológiai szekciót hozott létre. Ez a grémium még nagyon szűkkörű volt, s Hetényi Géza elnökletével a meghívottak a minisztériumban országos programok kidolgozásával (pl. ulcus-program) voltak megbízva.
Társaságunk megalakulásának első lépéseként 1957 végén Friedrich László és Medgyes Árpád kezdeményezésére létrejött a Magyar Belgyógyász Társaság Gasztroenterológiai Szekciója, melynek elnöke Friedrich László lett. E szekció hivatalos bejegyzése 1958-ban történt meg, körpecsétünkben is ez az évszám szerepel.
A Gasztroenterológiai Szekció rövid fennállása során multidiszciplináris csoporttá vált, ezért is törekedett az önállóságra. Ennek a lehetősége csak a MOTESZ megalakulása után jött el. 1966. december 13-án került sor a Magyar Gasztroenterológiai Társaság alakuló közgyűlésére. A Társaság taglétszáma akkor 110 volt, ami mára 850-re emelkedett.
Friedrich László halála után Magyar Imre vette át a Szekció elnöki tisztét, aki 1966-ig maradt a Szekció elnöke, majd 1966-től a Magyar Gastroenterológiai Társaság elnöke lett. Magyar Imre mellett a főtitkári tisztet Varró Vince töltötte be. Magyar Imre 1972-ben a Diabetes Társaság elnöki feladatai miatt lemondott a Társaság vezetéséről, helyét Varró Vince töltötte be, aki 1982 májusáig volt a Társaság elnöke. Mellette Wittman István volt a főtitkár, aki e tisztet szintén 1982-ig látta el, munkájában Balogh István, majd Papp János titkárok segítették.
1982-92 között Jávor Tibor elnök, Gáti Tibor, majd Fehér János főtitkár és Szalay Ferenc titkár intézték a Társaság ügyeit. 1992-től újrendszerű választás során Fehér János lett az elnök, Szalay Ferenc a főtikár, míg Simon László jövőbeni elnök (President Elect) lett. A Társaság fejlődése az egymást követő nagygyűlések programjából, s a közölt statisztikai adatokból (pl. taglétszám) jól követhető. E fejlődés két mozzanatát szeretném kiemelni. 1965-ben a Belgyógyász Nagygyűlést kizárólag a gasztroenterológiának engedték át és azt Társaságunk rendezte és szervezte. Az akkori időkben feltünően nagy számú külföldi résztvevő rangos nemzetközi rendezvénnyé avatta e nagygyűlést.
1976-ban az a nagy kitüntetés érte társaságunkat, hogy az Európai és Földközi tengermelléki Gasztroenterológiai Társaságok Szövetsége négyévenként tartott kongresszusát Budapesten rendezhettük meg. A több mint 3000 résztvevővel lezajlott európai kongresszus sikerét emelte az, hogy a Budai Várban a Nemzeti Galériában tudtuk megtartani; ez a tudományos értéken túlmenően felejthetetlen élményt nyújtott a jelenlevőknek.
Társaságunk kezdettől fogva törekedett a nemzetközi kapcsolatok kialakítására és bővítésére. Hivatalosan bejegyzett és kollektív tagdíjat fizető tagjai vagyunk a következő nemzetközi szervezeteknek:
Organisation Mondiale de Gastro-Enterologie (OMGE); Organisation Mondiale d’ Endoscopie Digestive (OMED); Association des Sociétés Nationales Européennes et Méditerranéennes de Gastro-Entérologie (ASNEMGE); European Society of Gastro-Intestinal Endoscopy (ESGE).
35 év után a hepato-gastroenterologusok multidisciplináris társasága egyike a legnépesebb hazai orvostudományi egyesületnek. Nemzetközi kapcsolataink kiterjedtek, anyagi helyzetünk kielégítő, egyesületi életünk jól szervezett.